Egyszer volt hol nem volt… volt két csóró, akkor végzett egyetemista lány –a Bea meg a Zsuzsi-… meg 1992…

Azt találták, ki hogy csinálnak egy klubot a barátaiknak, akik főleg zenészekből, színészekből, filmesekből és építészekből álltak…

Egy olyan klubot ahol nem csapják be a betérőt, nem mérnek kevesebb italt :-) az Unikum 4cl helyett inkább 5… a kenyér mindig friss a szendvicshez… a rávalóról nem is beszélve… és mindig van egy-két jó szavuk a vendégekhez… tudják, kivel mi történik… és mindehhez a legjobb zenék szólnak… talpalávalónak…

Találtak is egy kidőlt-bedőlt pincét az Almássy téren ahová létrával kellett lemászni… ahol a  Vicemarinéni lukas lavórjától kezdve, Jenő bácsi fregoliján át minden volt… de legfőképp szemét és kosz.

Gondolták, hű.. ez pont jó lesz nekik!!!☺

Mivel pénzük nem volt így a barátaik megtervezték a helyet.

Jött Rőth Renáta, aki akkor végzett az Iparművészetin kitalálta, hogyan lehet pénz nélkül csodát csinálni:-) )) és ők, az akkori ÁFÉSZ telepről meg az akkor felújítás alatt álló Iparművészeti Múzeum tetejéről kikönyörögték a használt törött csempét… meg az építőanyagot és a két kezükkel felépítették a klubjukat, amit el is neveztek Nincs Pardonnak!

Gondolták a név magáért beszél.. így is lett! :-)

A két lányhoz csatlakozott Soma a jó barát.

Telt múlt az idő és a kis pince egyre népszerűbb lett!

Idejárt haza az akkori Színművészeti Főiskola

Igaz Pindroch Csabi… meg Kamarás Iván?

Innen szervezte a randevúit a Liptai…

Itt énekeltük együtt hajnalban Bereményi Géza megelégedésére, hogy „Nagy utazáááás… azt mondtad, hogy ez az élet s nem halunk meg”… sálálá…

Ide jött le a Sportcsarnok utáni koncertjéről Kovács Ákos, és ha kellett beállt mosogatni…

Itt volt majdnem minden nap Rohonyi Gábor a filmes stábjával forgatás után…

Itt hegedült a törzsvendégeknek zárás után délig, Lajkó Félix…

Itt találkozott barátaival Somló Tamás, aki az almás pitéért meg „a” tojáskrémes szendvicsért (is) járt be… na meg Csöncsiért :-)

Itt rendezett kiállítást nekünk Norman Gábor, aki utána a gyönyörű modell lányokkal „tűzmadarat” itatott…

Itt nyerte meg Bölcs Ádi és Mici a tequila rapido versenyt 17 rapidóval.

Akit kihagytunk elnézést… de könyvet lehetne írni a csodálatos emberekről, akik ide jártak!

(Lehet, hogy írunk is és megírjuk a Pardonos storyt…!)

Szóval a tojáskrém… egy egyszerű recept… blogot is nehéz róla írni… viszont azt a hangulatot… azt a légkört, ami ezt a finom étket körülvette azokat a nem minden napi embereket jó felidézni most!

Innen indult a Zöld Pardon, hogy tovább vigyen egy álmot… azt az álmot, amit anno a három ember elkezdett abban a szellemben… ami egy másfajta hozzáállást, egy emberközpontú vendégül látást takar.

A mese folytatódott a Szeparéval és immáron a Picanterrel… ahová most egy kicsit megidézzük, a múltat a Nincs Pardon étkein keresztül!

Régi Nincs Pardonosok! Mai Zöld Pardonosok!

Gyertek el hozzánk egy kis eszegetéses-iszogatós beszélgetésre… és a jó tojáskrémes szendvicsre!

A „régiek”, hogy újra éljenek egy érzést… az „újak” meg, hogy megismerjék!

MERT NINCS PARDON!

Várunk nagy szeretettel!